AMIT MINDENKI MEGÉRDEMEL

1.rész 1 Majdnem őszinte beszélgetés

Fejvesztve futott végig Tokió utcáin egy lány a délutáni forgalomban

- Elkéstem – mondta miközben lefékezett egy kávézó előtt. Miután belépett valaki odaszólt neki.

- Hello, Kagome itt vagyok – Kagome a hang irányába fordult és mosolyra húzta a száját.

- Szia Yumina. –köszönt vissza – Régóta vársz rám?? 

- Áhhh nem, én is csak most érkeztem.

- És hogy vagy? Mi van veled?- ült le Kagome?

- Kösz jól vagyok. És te?

- Én is. Milyen volt Európa??

- Az út remek volt, kár, hogy nem jöttél velem. Képzeld találtam egy japán régiséget.

- Európában japán régiséget? Mindig a régi dolgok voltak a gyengéid.

- Hát igen, nem tudtam neki ellen állni és meg vettem. Azt mondták valami nagy szerzetesé volt, és azt tartották róla, hogy különböző világok között lehet vele utazni. Hát nem hátborzongató??

- De az.- felelte Kagome

- Képzeld el mi lenne ha igaz volna, tele lenne minden középkori figurákkal. Vicces szitu lenne az már biztos. – nevetett Yumina

- Hát…- mosolygott Kagome -„Jaj Yumina, ha tudnál az én titkomról… a kútról meg Inuyasháékról. Biztos nem nevetnél, ha összefutnál egy démonnal.”- gondolta Kagome.

- Én itt járatom a számat – szólt egy idő után Yumina – és te szóhoz se jutsz. Na de mesélj mi a helyzet a pasik terén? Összejöttél már Hojouval? Vagy van valaki más?

- Nem, nem jöttem össze Hojouval. És igen azt hiszem, hogy van. - Kagome mesélt Inuyasháról, és elmondott mindent hisz tudta, hogy Yuminának elmondhat mindent. Yuminánál megbízhatóbb embert nem is ismert a földön. Mesélt a barátairól, Kougáról arról, hogy Hojout hányszor hagyta ott a randijuk kellős közepén, mert mindig közbe jött valami. Csak azt nem említette, hogy napi rendszerességgel látogatja a középkori japánt, mert tudta, hogy azért már Yumina bolondnak nézné, és nem hinne neki.

-„ Ha már a tükör történetén ilyen jól szórakozott…”- gondolta

És ez a majdnem őszinte beszélgetés egészen estig tartott. Miután kiöntötték egymásnak a szívüket Kagome és Yumina elbúcsúztak egymástól és elindultak hazafelé. Yumina érezte, hogy barátnője titkol valamit, de nem törődött vele, mert neki is volt egy titka, amit a bátyján kívül más nem tudott.

- Yumina kisasszony végre haza ért.

- Jó estét Hana, a többiek?

- Az édesapja a dolgozószobában van, a bátyja pedig a saját szobájában.

- Köszönöm. Felmegyek én is a saját szobámba. A tükröt már felvitték??

- Igen kisasszony.

Yumina felment és megnézte, hogy oda állították-e be a tükröt ahova kérte. Közelebbről meg vizsgálta, hogy nem esett-e valami baja szállítás közben de ekkor észre vett egy feiratot a tükör keretébe vésve:

A tudatom a kulcs,

Az akaratom az út,

A szívem a cél,

A vágyam is ott él.

Egy darabig még gondolkodott, hogy mi lehet a vers jelentése, de mivel már nagyon fáradt volt úgy döntött, hogy lefekszik, és majd reggel töri rajta tovább a fejét.