Ha emléküket a szívünkben és lelkünkben meg őrizzük, akkor örökké élni fognak….

Régen volt… telnek, múlnak az évek, és én nem tudok felejteni. Valami vagy valaki nem engedi, hogy felejtsek. Nem is tudom…. Vagy csak félek, ha az utolsó emlékképet is elengedem, akkor elvesztem örökre? Elfelejtem az arcát, a mosolyát, a puha bőre érintését??  Megszűnik a célja az életemnek? Nem akarom! Nem akarom, hisz a szemem előtt vették el tőlem. A bűntudatom nem enged feledni. Menteni próbáltam mégis az elmúlásba taszítottam.

Az én hibám…. Egyedül az én hibám. Ha nem lettem volna olyan önfejű, vagy ha nem sérültem volna meg annyira, akkor még itt lehetne velem, és én sem ebben a sötétségben élnék. Látnám a fényt, és nem bolyonganék a sötétben, a hiába való utáni keresésben.

De elvették tőlem, ő vette el tőlem. Túl közel kerültem hozzá és a piszkos ügyeihez, és egy szerettem halálával, fizettem ezért. De hiába keresek bűnbakot, mégis én vagyok a hibás. Sosem tudtam hol a határ. Amit benne megtaláltam azok a dolgok, amik elbűvöltek személyében, elvesztek. Ma már nem is keresem őket, pedig tudom, hogy megnyugvást hoznának a számomra.

Ma az egyik nőt dobom el a másik után a pillanatnyi örömön kívül nem keresek semmit. Nem látom már értelmét, hisz őt elvették tőlem. A fájdalmamat üvölteni tudnám, de nem teszem, hisz ennek sincs már értelme.

Mindannyian azért vagyunk itt, és azért harcolunk, hogy leromboljuk a saját kis szennyes világát, aminek a mocskos mérge beszennyezte a mi életünket számunkra fontos emberek elvesztésével, lépre csalásával, és ellenünk fordításával.

Egy a célunk, a bosszú. De máshogy képzeljük el mindannyian, mivel máshogy tett tönkre minket. Nézőpontunk nem mindig egyezik. Ez meg látszik, de a közös ellenség miatti gyűlölet hatására nem fordulunk egymás ellen, ezzel nem erősítjük őt.

Vér… sok vér…

Minden egyes csepp, minden egyes vágás, szúrás, karmolás, lövés, dróthúzás közelebb visz hozzá. Ahogy ő is, mi is a sötétséget használjuk menedékként…. Csendben közelítünk, hogy az utolsó pillanatban, mint az űzött vad úgy keljen menekülnie, mindent és mindenkit hátra hagyva egyedül… egyes egyedül….

Én is ezt tettem mikor az életem értelmét elveszítettem. Elveszítettem őt, akit mindennél jobban szerettem. Félek elengedni emlékét… félek… egyedül maradtam…. Mondd, most mit tehetnék?? Mit tegyek nélküled Asuka?....

By: Abyssinian