Weiss Kreuz Gondolatok

Nem az az igazi barát aki ha boldog vagy veled együtt nevet hanem, az aki ha sírsz letörli a fájó könnyedet….

Erő ügyesség gyorsaság…. Ezek jellemeztek, elértem a célomat ebben az életben. Velem volt azaz ember akiben gyermekkorunk óta megbíztam teljesen, de elárult. Tudtom nélkül. Amíg azt hittem, hogy bajba került ok nélkül…. Kerestem, kutattam utána. Bántott a lelkiismeret, hogy nem tudottam az ellen tenni, hogy ne vigyék el. Pedig hazudott.

A hátam mögött intézkedett, ellenem fordult és a szemembe hazudott. Volt képe azt mondani, hogy csak nekem akart jót, hogy csak az én érdekemben tesz mindent.

Hallom  hangját, ahogy azt mondja: „Ne aggódj tudom, hogy mit csinálok, ez jót tesz majd neked.”

Azon a napon, amikor vége lett a karrieremnek sosem gyanakodtam rá, hogy ő áll a háttérben. Épp ellenkezőleg. Abban a hittben éltem eddig hogy, pont azon az állásponton voltam, hogy segítenem kell neki. Rémálmok gyötörtek arról, hogy mit történt az nap….. az utolsó nap….

Barátság… szép szó, de miben mutatkozik ez meg?? Mikor tudhatjuk azt, hogy akit a barátunknak hívunk nem-e árul el a következő pillanatban?? Mikor lehetünk abban biztosak, hogy elmondhatjuk valakinek úgy a legféltettebb tikunkat, hogy nem fordítja azt ellenünk egy adott pillanatban?? A bizalmat könnyű elveszteni bárkivel szemben én is elvesztettem….. Nehéz egy olyan dolgot vissza szerezni ami már nem létezik… Ki tudja mikor fogok tudni ismét megbízni az emberekben….

Azért öltem azért gyilkoltam, hogy a valamilyen szinten a bosszút álljak. Mikor megtaláltam…. Talán jobblett volna, ha nem találom meg…. De mégis…. Nem…már nem tudom eldönteni, hogy mi lett volna a jó.

Mikor megtudtam mi történt egyszerűen ledöbbentem. És ez még nem volt elég neki…. Ellenem fordult…. Rám lőtt….

Feladtam mindent… Eldobtam a régi életemet.. eldobtam önmagamat… nem tudom ki vagyok… Ken Hidaka a focista… Ken Hidaka a bérgyilkos….