7. rész A kérés

Yumináék már egy ideje mentek, mikor démonok támadtak rájuk. Szokás szerint Sesshoumaru küzdött velük. Amíg a szellem a démonokkal harcolt Rinék elbújtak a bokrok között. Yumina Rin és Yaken háta mögött állt. . miközben Rinék a harcot nézték addig Yuminát valaki lefogta hátulról és elvitte. Miután Sesshoumaru végzett az utolsó démonnal is furcsállta, hogy nem érzi a lány illatát. Elindult a bokrok felé ahova Rinék elbújta a harc kezdetén. Rin elindult Sesshoumaru felé de a szellem most nem foglalkozott vele. A kislány ezt nem értette megfordult és rögtön tudta, hogy Sesshoumaru miért nem állt meg. Miután Sesshoumaru odaért ahol Yumina állt beleszagolt a levegőbe. Halványan bár de megérzett egy ismerős szagot. Tudta, hogy ez nem jelent semmi jót.

-         Yaken , Rin gyertek! – szólt hátra.

-         Igen is nagyuram. – mondta Yaken majd Rinnel együtt elindultak a szellem után. Sesshoumaru sokáig gondolkodott, vajon jó-e amit csinál. Nem akart gyengének látszani azok előtt főleg nem akikhez tartott.

-         Készen van már? – kérdezte izgatottan Inuyasha.

-         Mindjárt csak várj egy kicsit. – mondta Kagome. Éppen a vacsorát csinálta, méghozzá Inuyasha kedvencét instant tésztát. Inuyasha amióta megtudta, hogy Kagome mit föl sem mozdult mellőle. Úgy viselkedett, mint egy kölyökkutya, aki alig várja, hogy megkapja a kiérdemelt jutalmát.

-         Kész van. – mondta végül Kagome – Inuyasha mi lenne, ha még várnál egy kicsit? Leég a nyelved még olyan forró. – Inuyasha ártatlan kutyaszemekkel felnézett a tálja pereméről, amiből a tészta fele már el is tűnt.

-         Nem is olyan meleg. – mondta majd visszatért a tál tartalmához.

-         Kérek még. – nyújtotta a tálját Kagome felé egy perc múlva.

-         Inuyasha! – csattant fel Shippou – Mi még nem is ettünk!!

-         Így igaz várd meg amíg mi is eszünk. – mondta Kagome. Inuyasha a következő pillanatban mordult egyet majd megszólalt.

-         Ez Sesshoumaru szaga. – ekkor megzörrentek a bokrok és Sesshoumaru lépett ki mögülük, majd a kis csapat felé vette az irányt.

-         Mit akarsz itt? – kérdezte üdvözlés kép Inuyasha a bátyától.

-         Most nem hozzád jöttem öcsém. – mondta majd Kagome felé fordult. – Beszélnem kell veled. Gyere velem.

-         Jó. – mondta Kagome majd a szellem után indult.

-         Kagome ne menj! – fogta meg a lány karját a félszellem.

-         Na aggódj nem lesz semmi baj.

-         De mi van ha megakar ölni?

-         Hidd el nem fog. – mondta Kagome és, hogy egy kicsit lecsillapítsa Inuyashát egy puszit nyomott az arcára.

-         „Remélem ezzel többre megyek mint a fekszikkel.” – gondolta magában. És igaza volt. Inuyasha annyira meglepődött, hogy nem bírt megszólalni se. Kagome ezt kihasználta és elment Sesshoumaruval. Sangoék csodálkozva nézték az egész jelenetet. Sesshoumaru és Kagome már egy ideje ment mikor Sesshoumaru végre megállt.

-         Miért jöttünk ide? – kérdezte Kagome. – És hol vannak Yumináék?

-         Yumina eltűnt, és szeretnék valamit kérni.

-         Mi az, hogy Yumina eltűnt és, hogy te szeretnél valamit kérni tőlem?

-         Elrabolták.

-         De ki és mikor? – Kagome teljesen kétségbe volt esve.

-         Elég ha ennyit tudsz. Amíg kiszabadítom rád bízom Rint.

-         Jó. De had segítsünk mi is.

-         Nem. Ti maradjatok itt a korcs öcsémmel együtt és vigyázzatok Rinre.

-         És Rin? Ő hol van? – Sesshoumaru hirtelen eltűnt az egyik irányban. Majd amilyen gyorsan eltűnt olyan gyorsan vissza is ért Rinnel együtt.

-         Szia Kagome. – köszönt Rin.

-         Szia Rin.

-         Miért hoztál ide Sesshoumaru nagyúr? – kérdezte a szellemet a kislány.

-         Most egy darabig Kagoméval maradsz.

-         De miért? – kérdezte sírós hangon Rin. Nem akarta elhagyni a nagyurat.

-         Olyan helyre megyek, ahova most nem jöhetsz velem.

-         Yumináért mész? – kérdezte

-         Igen. – Sesshoumaru megfordult és elindult.

-         De ugye visszajössz értem? – Sesshoumaru visszafordult.

-         Igen, visszajövök érted. – majd eltűnt az éjszakában.

-         Menjünk vissza a többiekhez. - mondta Kagome, majd Rinnel együtt visszamentek a tűzhöz. A többiek éppen a vacsoráért harcoltak, mert Inuyasha az ő részüket is meg akarta enni. Mikor Kagome elment kihasználta az alkalmat és rávetette magát az egész fazékra. Sango, Miroku és Shippou a saját és Kagome részét próbálták megmenteni.

-         Inuyasha nem csak te egyedül vagy itt aki éhes! – ezért a mondatáért Shippou ismét egy púppal lett gazdagabb.

-         Inuyasha te meg mit csinálsz? – kérdezte Kagome. Az említett összerezzent a kérdés hallatán. Kagome felé fordult és felkészült a legrosszabbra mikor eszébe jutott, hogy miért is ment el a lány.

-         Mit akart a bátyám? – kérdezte másra terelve a szót.

-         Rint bízta ránk. – mondta egyszerűen Kagome.

-         Sziasztok.

-         Szia. – mondták a többiek.