3. rész Eggyel több

-         Boszorkányság… ez tetszik nekem. – Sesshoumaru nyugodt arcán egy mosolyféle suhant át. – Kell valaki, aki megvédi Rint.

-         De nagyura arra elég va…. – kezdte Yaken de, Sesshoumaru fagyos pillantása belé fojtotta a szót.

-         Hallgass! Ha ez a lány nem lenne te és Rin már régen halottak lennétek. Velünk maradsz.

-         Azt lesheted! – mondta Yumina. – És most mentem. Még ezer dolgom van. Szia Rin.

-         Szia.

-         Állj csak meg halandó! Nem mondtam azt, hogy elmehetsz. Szembe mersz szegülni velem?

-         Igen szembe szegülök veled, és nem kell az engedélyed! Azt csinálok, amit akarok! – azzal sarkon fordult és elindult vissza fele. Mivel már későre járt visszament a barlangba és onnan haza. Épp, hogy csak haza ért valaki kopogott a szobája ajtaján.

-         Igen, tessék.

-         Szia húgi mi van veled? Mostanában ritkán lehet téged látni.

-         Ááhhh… semmi érdekes. Jól vagyok csak egy kicsit sok a dolgom.

-         Aha. Még mindig tanulod azt a baromságot?

-         Az nem baromság, hanem boszorkányság!! És már egészen jól megy. Figyeld csak! – Yumina az egyik kezével az egyik kép felé intett, ami a szoba másik végében volt a komódon. A kép elindult lassan Yumináék felé de fél úton megállt és leesett a földre.

-         Tényleg igazad van, már jobban megy. Most fél méterrel később esett le mint a múltkor. – nevetett Kacumoto.

-         De hát amott működött. – szólt Yumina.

-         Persze húgi az álmodban. De hol is van azaz amott?

-         Hát a közé….. – Yumina észbe kapott mielőtt kimondta volna. – Nem mindegy?

-         Úgy látom neked nem. Na akkor hol is van, azaz amott?? – Yumina tudta, hogy a bátya addig fogja szekálni, amíg el nem mondja neki a teljes igazságot.

-         Na jó akkor elmondom. – szólalt meg egy hosszas csend után.

-         Na végre. Akkor hol is? – Yumina vett egy mély levegőt és belekezdett.

-         A középkori japánban.

-         Hogy hol?? – nézett hülyén a húgára Kacumoto – Ennél nagyobb hülyeséget nem tudtál volna kitalálni?

-         Ez nem hülyeség ez az igazság.

-         Na persze… Tudod kivel, etesd meg ezt.

-         Nem vicc!! Gyere és megmutatom. Állj ide a tükör elé és menj bele. – Kacumoto azt csinálta amit a húga mondott neki és beleütközött a tükörbe.

-         Au… Te meg a marhaságaid!

-         Jaj valamit elfelejtettem.

-         És mit? Fél lábon ugrálva kell neki menni.

-         Nem te bolond ezt. – mutatott Yumina a tükör keretébe vésett versikére. Kacumoto elolvasta majd Yuminára nézett.

-         És ezzel mit kezdjek?

-         Nem hiszem el, hogy ilyen idióta vagy! Az első sor „a tudatom a kulcs”. Ez mit takar?

-         Talán azt, hogy elhiszem, hogy tud valamit ez a tükör.

-         Igen te zseni.

-         „Az akaratom a cél”. Azaz azt akarom, hogy átengedjen.

-         Igen! végre meg tanultál gondolkodni is.

-         Nagyon vicces, akkor gyere utánam. – Yumina látta, ahogy a bátya eltűnik a tükörben majd ő is utána ment. Miután Yumina átért érdekes látvány fogadta. A barlangban rajta és a bátyán kívül még 3 személy tartózkodott. Yumina érezte, hogy átöleli valaki, lenézett és Rin mosolygott vissza rá.

-         Szia Yumina, te, hogy kerülsz ide?

-         Szia, ezt én is kérdezhetném. – Yumina fölnézett és majdnem sikított. Sesshoumarut látta, aki Kacumoto a torkánál fogva a föld felett tartott.

-         Engedd el azonnal. – mondta száraz hangon.

-         Miért engedném? – kérdezte Sesshoumaru és közben egyre csak a fiú arcát nézte, ami a fájdalomtól és az oxigén hiánytól egyre inkább eltorzult.

-         Ha nem engeded megjárod.

-         Fenyegetsz te lány?Jól van. De csak egy feltétellel.

-         Nincs feltétel. Engedd el!!

-         Akkor búcsúzz el szépen tőle. –majd Sesshoumaru egyre jobban szorította Kacumoto nyakát.

-         Ne!! Győztél… Mi lenne a feltételed.

-         Az, hogy velünk jössz.

-         Rendben csak engedd el! – Sesshoumaru elengedte a fiú nyakát, aki a földre esett. Yumina oda futott hozzá.

-         Jól vagy?

-         Igen húgi rendben leszek, ha ez az örült eltűnik.

-         Ne sértegesd a nagyurat te halandó! – szólalt meg Yaken.

-         Nicsak egy görögdinnye amire ruhát húztak.

-         Te…. Mocskos kis halandó. – mondta Yaken de nagyura hangja félbeszakította.

-         Szóval ti testvérek vagytok. Hmm…. Ez érdekes.

-         Mit akarsz a húgomtól te állat?!

-         Ahhoz neked semmi közöd. – mondta a szellem majd energia ostorával feléjük csapott.

-         Yumina vigyázz!! – ordított Kacumoto, de mielőtt bármit is tehetett volna egy pajzs jelent meg körülöttük. Kacumoto Yuminára nézett aki csak mosolygott.

-         Mondtam,hogy itt nagyobb az erőm.

-         Holnap korán indulunk. – mondta Sesshoumaru azzal fogta magát és kiment a barlangból.

-         Tényleg velük mész? – fordult Kacumoto Yumina felé.

-         Igen, megígértem. – hajtotta le a fejét Yumina.

-         Te nem vagy normális és mi lesz ha megöl mert olyan kedve van??!!

-         Megtudom védeni magam.

-         Jó akkor veled megyek.

-         Nem. Kell valaki, aki otthon fedez apa és a többiek előtt.

-         De…

-         Semmi de. rajtad kívül senki sem tud az átjáróról.

-         Jó de vigyázz magadra.

-         Ne aggódj vigyázok. Hisz ismersz.

-         Pont ezért mondtam….

-         Velünk maradsz, jaj de jó!! – futott oda hozzájuk Rin.

-         Igen Rin de még haza kell mennem néhány holmimért.

-         Jó de siess vissza. Sesshoumaru nagyúr nem szereti, ha valaki késik.

-         Oké sietek. – azzal Yumina és Kacumoto is eltűnt arra amerről jöttek. Rin csak bámult egy ideig megkövülten, aztán nyugovóra tért ő is és Yaken is. Yumina otthon elkezdett összepakolni a táskájába. Már javában pakolt mikor belépett a szobába Kacumoto. Yumina épp egy vaskos régkötésű kopott könyvet tett be a táskájába.

-         Az a boszis könyved?

-         Igen. Rám fér még egy kis tanulás, mert van, amit még nem tudok.

-         Jó, de az a lényeg, hogy egyben gyere haza. – miután a két testvér elbúcsúzott egymástól Yumina elindult vissza.